A kert végében egy kennel állt. Benne düledezõ kutyaház. Az udvart nem hó fedte, hanem az idõjárás viszontagságaitól kifehéredett, porladó fekália. Itt élt Betty, a csaucsau keverék hölgyemény. A szomszédok kértek segítséget számára, mert gazdája meghalt, így Betty egyedül maradt a portán. A rokonok lemondtak róla.

Betty-ért elmentek Csau-csau fajtamentõ csoportunk tagjai, és elhozták. Mindez 2013. februárjában történt. Betty akkor már 11 éves volt.



Beköltözött az állatotthonba, de hát gazdira találási esélyeihez nem fûztünk túl sok reményt, hiszen fiatal, egészséges, fajtatiszta csau-csau társai is nálunk töltik napjaikat, gazdátlanul :(

A telet tavasz, majd nyár követte, és azon kívül, hogy Betty nyugodt, kiegyensúlyozott természetével, kedvességével és barátságos megnyilvánulásaival igencsak belopta magát a szívünkbe, nem történt különösebb esemény.

Vagyis történt: 2013. májusában Betty részt vett egy jótékonysági fotózáson, ahol egy gyönyörû lány, Cserháti Tamara volt a társa:


Reménykedtünk, hogy egy kis reklám, amit szépséges társnõje csinált neki, majd gazdihoz segíti Betty-t, de mindenki inkább Tamarát fogadta volna örökbe a képrõl... ;)

Októberben, egy szép napon egy magyarul törve beszélõ úr jelent meg az állatotthonban, aki Bettyrõl érdeklõdött. Elmondta, hogy Ausztriában lakik a családjával, és a honlapon látták meg Betty-t, szeretne vele megismerkedni.

A találkozás nagyon jól sikerült: Betty tökéletesen viselkedett és teljesen elbûvölte a gazdijelöltet, aki pár nappal a találkozás után jelezte, hogy szeretnék õt örökbe fogadni.

Betty-t felkészítettük a nagy útra, kapott útlevelet is, és gondolkozás nélkül, hátra sem nézve boldogan baktatott ki az állatotthon kapuján :)



Betty attól a pillanattól kezdve új életet kezdett, az egész addigi élete fenekestõl felfordult. Az autóban tökéletesen utazott, és ilyen csodálatos helyre költözött:


Azt leszámítva, hogy kisebb imádkozást és noszogatást követõen volt csak hajlandó átlépni a ház küszöbét, és bemenni a házba, minden tökéletesen alakult.

Átesett egy karomvágással, fürdetéssel és fésüléssel egybekötött kozmetikán.




Az ágy mellett alszik, és imádja, ha álomba simogatják :)


A gazdi ódákat zengtek róla: pórázon tökéletesen közlekedik, de ha elengedik akkor sem távolodik el tõlük nagyon. Ugyan számítottak egy-két balesetre a lakásban, de Betty tökéletesen szobatiszta. Nagyon ragaszkodik már ilyen rövid idõ alatt is a családhoz. Örömteli farkcsóválással üdvözli õket.
Az étvágya egyelõre nem az igazi, de úgyis volt egy pici túlsúlya, amit nem árt ledolgozni, bár a gazdik biztosak benne, hogy nem fogja magát sokáig éheztetni :)



Betty példája is jól mutatja, hogy nyugdíjasként is lehet és érdemes új életet kezdeni. Azt üzeni mindenkinek, hogy "KEZDJETEK EL ÉLNI, HOGY LEGYEN MIT MESÉLNI..." :D



Még sok-sok boldog gazdis éveket kívánunk neked Bettyke :)