"Kedves Kata és Mindenki!
Viharos gyorsasággal telik az idõ, Málna már kilencedik hónapja él velünk. Tündéri bájos kislány, akivel öröm együtt lenni. Lassan-lassan sikerül elfeledtetnem vele mindent, amit az elõzõ gazdi belenevelt, így lassan oldódnak azok a görcsök is, hogy a konyhába nem volt (gondolom) szabad betennie a lábát, és nem lehetett semmilyen bútorra felmászni sem. Ágyra-fotelra chow amúgy sem megy aludni, de õ játék közben, a rohangálásban is megtorpan az ágy elõtt, amit például a másik zavartalanul használ ugródeszkának, és onnan vetõdve teperi maga alá a macskát például. Nem normális lévén szintén pozitív sikeremnek tudom be Málna azóta szerzett egészséges piszkosságát is. Kicsit ugyan érzem, hogy ciki az, hogy Tõletek a menhelyrõl patyolattisztán és hófehéren érkezett kis családunkba, mára viszont a patyolatság már csak nyomokban látszik (pocaktájékon), inkább szürkésfehérnek mondanám a bundáját, helyenként némi vörhenyességgel, ami a téli árnyalata a krém-csauknak. Egyébként nem csoda, mivel a kisasszony nagyon szeret hemperegni a koszban, a legjobban a szutykos aszfalton a járdán, vagy a Liget parkolójában, ahol még olajfoltok is vannak hébe-hóba. Én pedig örülök ennek, mivel ez is a felszabadultságát jelzi számomra.
A kajálással még mindig vannak problémák, nem mer enni a másik kettõtõl, de még a macskától sem, valamint nem mindig sikerül eltalálnom mihez van gusztusa. Megfigyelésem szerint a legjobban a levesben fõtt porcos marhahusit szereti, de sajnos az mostanában aranyárban van, ezért ritkán juthat hozzá. Próbálkoztam piacon beszerezhetõ marhabelsõséggel, de nem sok sikerrel. Amióta nálunk van, kicsit hízott azért, már nem érezhetõ minden csigolyája, de még nem vagyok megelégedve!
A mellékelt fotó a liftben készült, séta után. A sötétábrázatú Gombóc ilyenkor szertartásszerûen megmosdatja a vörös Nyuszit (igazából annak idején a Macit mosdatta, aki sajnos már nincs közöttünk, így már a Nyuszi is csak félmegoldás a számára), Málna pedig azért áll ilyen furán, mert azt lesi, hogyan térhetne ki Gombóc látószögébõl teljesen, mert õ nem érti/nem szereti ezt a mosdatósdit egyáltalán. Nagyon furcsa, nekünk - lányom, fiam és én - hagyja, hogy adjunk neki puszit, sõt, tartja is a buksiját, hogy megszeretgessük, de a két másik kutyának nem engedi. Azt viszont igen, hogy a macska megpofozza, ha éppen ahhoz van kedve.
Csöppenet (aki most már Mici névre hallgat) szintén nagyon jól van, lányomról nem is beszélve, aki boldog gazdija!
Puszi nektek, jó munkát és további kitartást kívánok!
Vámos Éva"