Lett nekünk egy Bejgli csau babánk. Még 2 hónapos sincs, mégis menhelyen van. Ez nem az ő hibája, egyszerűen csak rossz helyre született.
Igazából a története átlagosnak mondható. Szaporítónál jött a világra, aki csak a pénzt látta benne, semmi mást. Még 2 hónapos kora előtt elválasztották az anyjától, testvéreitől (amit nem szabadna) és eladták pár tízezer forintért. Valakinek ő volt a karácsonyi ajándéka. Aztán feltűnt a családnak, hogy a kiskutya vak. Ahelyett, hogy vállalták volna a felelősséget a hibájuk miatt, a könnyebbik utat választották, és megszabadultak Bejglitől. Így került végül a Noé csau-csau fajtamentéséhez.
A kutyus egyik szeme hiányzik, fejlődési rendellenesség miatt. A másik szeme hályogos, még kivizsgálás alatt van, talán még menthető a látása.
Számtalan alkalommal, rengeteg oldalon, nagyon sok szervezet kampányol azért, hogy az emberek megértsenek 2 dolgot:
1. A kutya NEM karácsonyi ajándék! Hirtelen felindulásból nem szabad élő állatot adni. Nagy felelősség, ami hosszú évekre szól, és nem lehet(ne) csak úgy elhajítani, ha valaki megunta, nincs már kedve hozzá.
2. A szaporítónak adott minden forinttal az állatkínzást támogatja a vásárló! És amit az „olcsó kutya” árán megspórol, azt később majd az állatorvosra fogja költeni, mert az ilyen kutyák többsége bizony beteg!
Bejgli esete ennek a két rossz döntésnek az eredménye. Kérlek, ha csau kölyök vásárlásán gondolkozol, bejegyzett tenyésztőtől válassz leendő családtagot, ahol biztos hogy szeretik a kutyákat, és nem csak kihasználják!