Beszámoló a gazdiktól:

Az érkezés utáni napokban közösen ismerkedtünk egymással. Jurit próbáljuk átneveztük Liú-nak, szerin-tünk jobban illik hozzá. Amikor megérkezett hozzánk, felmérte a terepet, bejárta, megtalálta a házát, be-ment, kijött. Azóta néhányszor már járt a házában ( vihar idején ) mert nem voltunk itthon, és esett az esõ.


Az érkezés napja (május 04 )



Kedves, szelíd, néha bújós, tisztelettudó. Betartja elsõ perctõl a házi szabályokat, nagyon jól nevelt. Flegma, szinte közönyös, nem követelõzik, de nem keresi a kedvünket sem. A vezény és hívó szavakat nem nagyon ismeri (magyarul), próbáltuk angolul, németül, szláv nyelveken, de nem „beszél” egyik nyel-ven sem. Csodálom, hogy amilyen jól nevelt és fegyelmezett mégsem kereste az elõzõ gazdája.

Az elsõ két héten itthon voltunk, úgy szerveztük a munkáinkat, hogy itthoni írásmunkák voltak, és ismer-kedtünk egymással. Ezután, mikor egy egész napra (kb 8-18-ig) el kellett mennünk, nagyon megsértõ-dött, este szóba sem állt velünk, reggel volt hajlandó odajönni. A helyzet az óta változott és már láthatóan örül, ha hazaérünk, hasonlóan örül a reggeleknek is és követeli a simogatást.


Más nap már nyugodtabban


A barátainkkal távolságtartó, nem barátkozik, inkább elkerüli az idegeneket. Mindig nagyon örül, ha a vendégünk elmegy, én úgy értelmezem, hogy „Õ elment, én itt maradtam”. Felnõtt gyerekeinkkel megba-rátkozott, öröm látszik rajta, ha õk jönnek hozzánk. Ez szükséges, mert néha két napra utazunk munka miatt, ekkor a cicához, és Liuhoz a gyerekek közül jön valamelyik etetni. A cica ugyanis reggel kap enni, Liu pedig este. Próbáltam õt is átszoktatni, de nem hagyta.

Nincs jóban a cicával, de ez nem az õ hibája, hanem a cica nem akar barátkozni. A cica fúj és támad. Az elõzõ kiskutyánkat (bichon havanais) ez a cica dirigálta, bezavarta a kosarába, és sakkban tartotta. Liuval szemben félénk kiscica lett, csak a hátsó ajtón mer bejönni a konyháig. A tányérja (kezdettõl fogva) a konyhaajtó mellett van, a macska szerint túl közel Liuhoz, így szegény habzsolva eszik, kicsit lefogyott. Liu kedvesen nézegeti, nem izgatja magát, nem is érdeklõdik, tudja, hogy idetartozik.

Liu válogatós az ételben, nem eszik száraz tápot, eszi a konzervet, és a nyesedéket (nyulat, csirkét), de a vadat nem szereti. Lassan majd csak megtanuljuk, hogy mi a kedvence. A kenyérszeletet csak kidobálja a tányérból. Jutalom falatot sem találunk (kekszbõl az édes nem kell neki, a sósat legalább félrerakja, a párizsit sem mindig eszi meg). Szereti a csontot rágni, rendszeresen kap. Látszik, hogy egyedül volt, nem habzsol, sokszor ott hagyja az vacsorát és csak órák múlva eszi meg. A vizére is kényes, állott vizet nem iszik, csak frisset.

Tiszteletben tartja a kaput, (személy, és kocsi) nyugodtan ki lehet tõle állni a kocsival, nem megy a kapu közelébe (sõt mintha félne a nyitott kaputól) lehet, hogy ezért nem sikerült még az utcára kimenni vele.

Türelemmel próbáljuk szoktatni, nyakörv helyett hámot kapott, azt a kertben eltûri, de ha pórázt teszek rá, akkor megváltozik és bekeményít. ( Nem adom fel, hisz megígértem, hogy néhány hónapon belül pórá-zon látogatjuk meg a telepet).

A viharban fél, izgalmas helyeket talál a lakásban, ahova elbújik, ha dörög az ég, ilyenkor elfelejti a házi szabályokat. Elsõ viharban berohant a szobába, a kanapéról minden párnát ledobált, és õ ott telepedett oda. Néha az elõszobából tárgyakat, cipõt visz a helyére, óvatosan, és finoman, nem rágja össze, csak begyûjti. Érdekes, hogy a labdát nem ismeri, nem játszik vele.
Ezen a héten nagyon meleg van, együtt lihegünk, de Liu nem akar zuhanyozni, fürdeni, és nem hiszi el, hogy utána jobban érezné magát. Hever az elõszobában, a hideg kövön, de szemmel láthatóan nem szereti, ha felmosom. A kertben két helyet választott ki magának, egyet, ahonnan szemmel tarthat min-dent, és egy másikat, amelyik jó hûvös, fa alatt, kerítés mellett. Sok érdekes tulajdonsága van, ( amit a chow-chow-nál már ismertem) pl. némán jár, mint a macska, ha az oldalát vakargatom, akkor a hátsó lába a vakarás ütemére jár, meredek lépcsõn fel tud menni, stb

A fürdetés még nem történt meg, nagy az ellenállása vízzel szembe ( még a locsolásnál sem hajlandó a közelbe tartózkodni) a fésülés folyamatos, amíg el nem unja és közli, hogy elege volt.

Jelenleg


Összegezve beilleszkedett (kivéve a cica), nagyon jóban vagyunk, bár nem mindig értem, hogy mit mond. (Néha magyaráz, régi szokásait próbálja kérni, de nem értem, hogy mi lehet az)
Amint csökken a meleg, megint folytatjuk a nevelést (fõleg a pórázt), de ebben a melegben csak együtt lihegünk.