Vegyes érzelmekkel zárult a hét.
Csini a kedves,játékos csau kislány múlt héten gazdihoz ment,de most visszakerült a fajtamentéshez. A gazdi pár nap múltán feladta, megelégelte a kiskutya szökéseit. Így Csini újra örökbefogadható kutyus lett. Bombabiztos kerítéssel rendelkezõ gazdik jelentkezését várjuk, ugyanis ha Csini egyedül marad , új társaság után néz.

Új védenccel büszkélkedhetünk. Az Erik névre hallgató, tigris csíkos csau keverék,fiatal, kan kutyánk. Teszek fel képet hagy szokja a szemetek:D



Mia kutyánk kicsattanó egészségnek örvend, Csubakkával egyetemben, aki hétvégén valószínûleg kilátogat a menhelyre, mert már nagyon kíváncsi az ottani társaira. :)

Bree egyre csak szépül, és nõ. Imád a macskákkal játszani, és most már a kanapéra is fel tud ugrani. Ezen a héten elõször engedtük ki a kertbe. Az elsõ alkalommal igen félénk volt és el sem mozdult a lábunk mellõl...Illetve a lábunkról. Ahogy egyre többször volt a szabadban, Bree egyre csak feloldódott, most ott tartunk, hogy alig lehet behozni. A kedvence az egészben hogy végre társaival is játszhat, (s valljuk be nekünk is, így esténként megkíméli a mi kezünket)

Csa-csa kutyánk , egyre kövérebb, és várja sportos gazdiját aki szereti a természetet járni fogyni vágyó kutyájával. Csa-Csa ugyanis evésbe folytja bánatát.

Molly lelki egészségéért is sokat dolgozunk, de hogy mit is értünk el jövõ héten arról is beszámolunk! :D



Természetesen jó dogok is történtek a héten, két kutyánk (Málna Cappy) is gazdihoz ment.(Reméljük õk véglegesen, nem járnak úgy mint Csini)
Málna gazdijától még várjuk a beszámolót!

Beszámoló a Cappys gazdiktól:

Vasárnap este 6 körül megérkezett hozzánk Cappy, a csau-csau fajtamentéstõl. Nálunk - egyelõre, míg ki nem alakul, a végleges, amire tényleg hallgat - a Lili nevet kapta.

Az elõélete igazából ismeretlen, csak a fajtamentéshez kerülésének idején tapasztalt állapotról tudunk valamennyit, de az is elég elborzasztó.
Ami biztos, hogy több almot is nevelhetett, rövidke (úgy 4 éves lehet) élete alatt és igen korán befoghatták a "tenyésztésbe". A mérete egy nagyjából 10 hónapos egészséges csaué, a mostanában divatos apró termetû fajtából, de arányos, szép, kissé egykedvûnek mutatkozó kutyus. Sem öröm, sem bánat, sem félelem nem látszik rajta, bár már kisebb, nagyon óvatos farokbillegetéseket produkált...

Fotóit a fajtamentésnél is lehet látni itt csak egy izelítõ abból, ahogy odakerült.



Ebbõl Ágota a rendelkezésére álló pár hét alatt ezt tudta kihozni (már nálunk készült, még a fürdetés elõtt) egy fésûvel és ollóval. Sok helyen olyan szinten nemezes volt és a beleszáradt trágyától összeállt, hogy csak kitépni lehetett volna, így maradt a részleges nyírás:




Fürdetés után nem készült kép, mert túl látványos változást nem sikerült elõidézni. Sok helyen kikopaszodott foltok vannak, rengeteg begyógyult sebmaradékot szedegettünk ki a bundájából és ezek helyén láthatóak a rövid, csillogó új bundakezdemények. A képeken nem látszik, de a feneke környékén teljesen kopasz,bár már kezd pihésedni. Gyanítom a kaja sem volt megfelelõ, amin tartották (fehérjeérzékenység), meg talán férges is lehetett, mert úgy nézett ki, mint ha egy oszlophoz dörgölte volna magát rendszeresen, ahogy a vakaródzó disznók szokták. Pár hónap, egy vedlési ciklus, szigorú "fehérjediéta" és egy "jó szõrben" lévõ csau lesz belõle.

Tudni kell, hogy nekünk mindig is csaunk volt, most épp szökésben van az aktuális fiunk, immár harmadik hónapja, így olyan ivartalanított leányzóra volt szükségünk, aki nem fog rivalizálni Gibzonnal, amikor Õ végre hazatér, és vidáman, békésen tudnak majd egymással élni. Fel voltunk készülve arra, hogy különösen fog a leányka viselkedni, mert már találkoztunk vele és egy olyan "leteszem, ott marad" kutyusnak tûnt, egy "üres lapnak" akinek a csauvá alakítása ránk vár. Ez az egy nap és két éjszaka ebben részben megerõsített, de némileg meg is lepett.
A leányka túl van egy tripla (még legalább kettõ kell, hogy véglegesen megszabaduljon az évek alatt rászáradt kosztól, soha ki nem fésült bundától) fürdetésen, egy alapos kifésülésen és az új hely felderítésén, az udvar "belakásán".
Én meg egy tetanusz injekción.
Sikerült meggyõzõdnöm arról, hogy Lili, ha úgy adódik és sarokba szorítják, képes megvédeni magát. Tudom, van aki szerint egy kutya ilyet nem tehet a saját gazdájával, de én nem osztom ezt a nézetet, különösen akkor, ha az a kutyus gyakorlatilag alig 8 órája került hozzánk. Lili pont úgy reagált egy számára kellemetlennek, veszélyesnek tûnõ helyzetre, ahogy egy csautól azt az ember elvárná. Csupán azért lepett meg (és voltam olyan óvatlan, hogy sikerült megharapnia), mert egyáltalán nem számítottam arra, hogy így reagál. Nem néztem ki belõle.
Azóta kölcsönösen tiszteljük egymást. Engem most afféle kerülendõ egyénnek tekint, odajön, de ha felé nyúlok, ellép, (pontosan felméri, mekkora az a táv, ahol már nem érem el) ha leülök, leheveredik a székem mellé és elalszik, de nem kér tõlem simogatást, nem bújik oda. A család többi tagjával sokkal jobban kijön. A fiam minden különösebb gond nélkül meg tudta fürdetni, még a hajszárítót is elviselte, pedig határozottan látszik a viselkedésén, hogy soha nem fürdették.
Sõt maga a ház is szokatlan élmény volt neki. Egy zárt tér, ahol semmi rossz nem történik vele, szabadon jöhet-mehet a szobákban, ismerkedhet a tereppel. Ez neki új. Ahogy az a másik kutya a tükörben, a televízió, az, hogy az ember nem csak ülve vagy állva, hanem ágyban fekve is létezik (láthatóan ez lepte meg a legjobban, még nem tudja, hogyan reagáljon rá).
Ha valaha is járt lakásban az olyan rég lehetett, hogy nem is emlékszik rá.
A kedvenc családtagja a kisebbik leányom, hozzá odabújik, kiköveteli tõle a simogatást, este békésen végigaludta, ahogy alaposan kifésülte a bundáját (még így is ragad kissé, de határozottan jobb lett), majd láthatóan hálásan megköszönte neki a törõdést. Másik kedvence a nejem lett, neki az elsõ pillanattól (pontosabban az elsõ adag kajától) kezdve szót fogad, megy utána, figyeli mit csinál.

Fura módon éjszaka pontosan úgy mozog a házban, mint egy vadászó macska. Elõrenyújtott, alacsonyan tartott fej, lábait egyenként, óvatosan, teljes csendben pakolgatja egymás után. Még azt a magasra emelt mozdulatot is tökéletesen utánozza, amivel a macskafélék cserkészik be a fûben az áldozatot...
Sokat kell vele foglalkozni, míg "rendes" csau válik belõle, de állunk elébe.