Csau-csau fajtamentés logo

Gazdira váró csau-csaukGazdira váró csau-csauk Gazdira váró csau-csau keverékekGazdira váró csau-csau keverékek Elveszett/talált csau-csaukElveszett/talált csau-csauk Közvetített csau-csaukKözvetített csau-csauk Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a csau-csaurólTudnivalók a csau-csauról CHOWsmopolitanCHOWsmopolitan Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

China, a kutyafuttató réme :)
2015.11.10.
China lassan 1 hónapja tölti mindennapjait a gazdái, Kutyika, ja igen és néhány cica társaságában :)

China elmúlt 1 hónapjába kapunk betekintést:

A megérkezést követõ pillanat:


10.17

China elsõ napja elég izgalmasan telt nálunk, de azért belefért egy naaaagy szunya, két kalandos séta az esõben és egy zamatos vacsora. (Kicsi volt az adag, direkt, de kért repetát is, és a végére a szárazat is vígan röfögve befalta!) ; )

Kutyika (China szintén csau kutyatársa – szerk.) sajnos egyenlõre még továbbra is ferde szemmel néz rá (itt van még min dolgozni...!), a nagycicával már nagyjából megbarátkozott, a picit ellenben zsákmánynak nézte, így gyorsan véget vetettem az ismerkedésnek. (Õ amúgy is el van zárva, úgyhogy egyenlõre ez nem gond.)

Képek még nincsenek, és a fürdést is elhalasztottuk késõbbre...






10.23

China egyre jobban otthon érzi magát nálunk, amit jó látni. Egyre jobban bízik bennünk, és már sokkal nyugodtabb, mint az elején.

A szerdai látogatás az orvosnál valamiért nagy áttörést hozott, biztos jólesett neki, hogy végig mellette voltam és nyugtatgattam... (?) Vagy csak az együtt átélt stressz (??), nem tudom. A taxit nem nagyon szerette, hazafelé viszont a buszt is meg a szájkosarat is hajlandó volt eltûrni, folyamatos, intenzív fültõ-vakargatásért cserébe. (Ettõl valamiféle transz-állapotba kerül, és onnantól minden mindegy...! ; )
Az ezutáni éjszaka volt az elsõ, amit majdnem teljesen átaludt(unk), azóta jóval könnyebb.
(A kontroll röntgen szerint a lába szépen gyógyul, 2 hónap múlva kell újabb kontrollra vinni, utána lehet majd kiszedni az implantátumot. Mostmár futnia is szabad, Boda doktorúr szerint.)

Még mindig mániákusan követ fel s alá a lakásban, és még mindig nem jöttem rá, hogyan lehet valahonnan távoltartani (leszegett fejjel NYOMUL, nonstop), sõt, mostmár annyira magabiztos lett, hogy a kölyökszerû szertelensége, harapdálása bizony néha kicsit sok is márKutyikát már pici korában kitanítottam olyanokra, hogy "hess" (=menj innen), "marad", "várjál", stb., ami most egyrészt nagyon jól jön (pl. ha China jön be a sétáról, nagy izgatottan, akkor el lehet úgy kerülni az izgatottság okozta összezörrenést, hogy Kutyikát elküldöm jó messzire, ahol le kell feküdnie, és várnia kell. Így China helyet és idõt kap rá, hogy picit lenyugodjon, és onnantól semmi gond köztük.) Másrészt viszont fordítva ez nem nagyon megy, ami néha bizony nem könnyû (bár a "hess"-t már kezdi kapizsgálni, úgy látom.) Dehát ahhoz képest, hogy csak egy hete van itt, így is bámulatos, mennyi mindent megtanult már.

A kinti sétákon továbbra is nagyon szépen, laza pórázon követ minket, megtanulta, hogy ne húzzon, ne kóvályogjon ezer felé, és az úttesten is úgy megy már át, mint valami úrihölgy. ; ) Tegnap kezdtem el az "egy ember két kutya" c. formációban való sétálást, egyenlõre még segítséggel (a párom jön velünk, és ha gond van, kisegít), így sokkal nyugodtabb Kutyika is. Egy ideje összezörrenés se volt már köztük (csak el ne kiabáljam!!), bár Kutyika csau természete és China kölyökszerû nyomulása miatt nincsenek éppen mindig egy hullámhosszon. (Pl. China a sok mászkálás után valahol összecsuklik, és az orra épp 5cm-re van az ott ejtõzõ Kutyika orrától. Kutyika ezt a kínos közelséget viszont nem szenvedheti, így némi nyüszögés kíséretében kb. 2 percen belül nagy nehezen feltápászkodik, és odébbáll.) Tegnap a kutyafuttatóban nagy meglepetésünkre Kutyika kezdeményezett játékot, China viszont pont nem ért rá, úgyhogy egyenlõre ott még nem tartunk, de jófelé haladnak a dolgok ezen a fronton is.

A sziámi macska az egyértelmû fõnök (ismét), mióta farkasszemet néztek China-val, és a macsek nyert. ; )
A kiscicát továbbra is meg akarja enni, bár õt nagyon ritkán látja, a karantén miatt.
Egyenlõre a séta-rutin úgy néz ki, hogy reggel kivisziem õket én külön-külön, délután együtt a futtatóba, késõdélután China kap egy extra kis rövid sétát, hogy pisilhessen (már nem iszik ANNYIT, de azért még mindig kicsit többet, mint kéne), és lefekvés elõtt meg a párom viszi õket váltott turnusban.






11.01

Naponta látszik a haladás China-val, építgetjük a bizalmat kölcsönösen, és szépen haladunk is. Fésülést egyenlõre még csak Kutyun demonstráltam neki (meg "barátkoztunk" a fésûvel), nyugtázta, hogy túl lehet élni, de egyenlõre köszöni, õ inkább ilyent annyira nem szeretne.

A két kutyus között változó a nemzetközi helyzet, Kutyika már a fülén, arcán, szeme fölött-mellett és füle mögött is gazdagodott pár harci sérüléssel, sõt, hétfõn nekem is kijutott belõlük, mert gondolkodás nélkül közéjük ugrottam, mikor összekaptak a szûk elõszoba-folyóson, és sajnos épp Kutyika fogazata elé került a karom... (Vége is lett egy csapásra a harcnak, és a két kutya kétfelé elkullogott nagy megszeppenve...) Chinán egy karcolás sincs továbbra sem, szerencsére, de Kutyikáért azért aggódok rendesen, fõleg mert több seb is a szeméhez tök közel van... = ( A játék a múltkori vidám alkalom óta sajnos nem jött össze többször, mert vagy az egyik akar, vagy a másik, de valahogy sose egyszerre. Közös sétán elmolyol egyik erre, másik arra, pihenõidõben meg kifejezetten keresik egymás társaságát szerintem, mert csomószor egymástól 5cm-re, teljes egyetértésben hortyognak sztereóban.





Sziámi még mindig a fõnök, sõt, már megenged magának olyan orvtámadásokat is, hogy pl. íróasztal alatt elbújva bevárja China-t, majd mikor gyanútlan arra jár szegény, akkor ráveti magát, majd gonosz kurrogás közepette elrohan, China meg csak pillog, hogy ez most mi volt... Azt hiszem, ez már annak a jele, hogy teljesen befogadta a cicó a családba... ; )

Ma a Népligetben voltunk, ez volt China elsõ metrózása (és harmadik buszozása) - egész jól bírta. (Csak az a fránya szájkosár ne lenne...!!) Jó érezni, hogy efféle "krízishelyzetekben" mennyire megnyugtatja, ha ölelgetem, simizem.
Tegnap meg újabb haverral gazdagodott a baráti köre a kutyafuttatóban, jól kidöglesztette a Daisy nevû afrikai oroszlánkutya-lány õkelmét.
Nekünk még nagyon új/furcsa (de közben nagyon jó!), hogy van olyan kutyánk is, akit bárkivel bátran összeengedhetünk, és akivel még kirándulni is lehet (Kutyika lábai nem nagyon bírják a kiruccanásokat). = )



Hát, egyenlõre ennyi... Sok új kép lett közben, majd még azt is küldök!
A legközelebbiig is sziasztok!
Üdv,
Nóra


Megosztom a Facebookon