Seth (titkos nevén Zuzmó) története - lejegyezte a csauimádóIldikó!

Az úgy volt, hogy valahol a keleti határszélen éltem a kóborló csauk semmihez nem hasonlítható remek életét: kaja, ha loptam, pia, ha esett, nők viszont dögivel.
Néha eltűnődtem, hogy milyen is lenne, ha tartoznék valakihez, aki szeret, aki mellett mindig kapok enni és ha beteg vagyok, akkor meggyógyít, de elég sok pofonban volt részem ahhoz, hogy ne higgyek az embernek, így inkább nem törődtem ezekkel a gondolatokkal, inkább csak néha álmomban tűnt fel egy elmosódott arcú valaki, akinek jó szaga van és akihez odabújhatok.

,

Ezért is volt, hogy amikor jött az az ember kocsival, akkor hagytam, hogy megfogjon. Azt hittem, megjött az, akit a szerencsések gazdinak neveznek.
Elég gyorsan kiderült azonban, hogy akit gazdinak hittem, az csak egy gyepmester: berakott egy kennelbe, adott enni-inni időnként, de egyébként nem törődött velem. Volt ott egy másik csau is: róla azt mondták, hogy vak és öreg, pedig csak a vak volt igaz belőle.

Aztán egy nap jött valaki, hogy elvigye vak társamat valami menhelynek nevezett helyre, de ahogyan meglátott, valami sugallatra (azóta már tudom, hogy ennek a sugallatnak jóság a neve) úgy döntött, hogy ha fene fenét eszik, sem hagy azon a szörnyű helyen.
A ketrecben fél füllel hallottam, hogy rendeződik a sorsom, így életemben először teli hassal, tetővel a fejem fölött tértem nyugovóra és valamiért álmomban az elmosódott arcú valaki is közelebb jött hozzám. Annyira, hogy már majdnem láttam az arcát és éreztem az illatát.

,

Másnap aztán jött az utazás. Nagyon jó akartam lenni, ezért magamtól ugrottam be az autóba, ami elvitt erre a Noé nevű helyre. Életemben először kaptam valami virslinek nevezett dolgot is. Mit ne mondjak, megérte ügyesen utazni érte - egyszer próbáljátok ki ti is.

A Noéban a karanténban jó dolgom volt, kaptam enni, inni, nem áztam és bár még mindig sovány vagyok, azért szép lassan alakulok.

De jött a fekete leves: egy nap értem jöttek. Azt hittem, hogy a gazdihoz visznek, így a tőlem már megszokott módon laza pórázon sétáltam, önként szálltam be az autóba, engedtem feltenni a szájkosarat és mosolyogtam végig az úton, de kiderült, hogy csak valami kozmetikusnak nevezett helyre érkezünk, ahol válogatott kínzásoknak vetettek alá.

,

Minden pillanatban rettegtem, ezért küzdöttem teljes erőmből, ha nincs rajtam a szájkosár, széttéptem volna mindenkit, de végül feladtam. Egyrészt mert elfáradtam, másrészt mert a rettegés ködén túl felderengett az álombéli ember képe, akit majd egyszer gazdinak hívhatok.
Azt akartam, hogy ne fintorodjon el a szagomtól, nem akartam a szánalmat látni a szemében a gyulladt bőröm, kikopott szőröm miatt. Azt akartam, hogy szépnek lásson - hiszen számomra ő a legszebb - és hazavigyen végre.

Őszintén szólva azért a kozmetikus után sokkal jobban éreztem magam. Végre lélegzett a bőröm, nem voltam penetráns szagú, sétáltak velem, sok-sok virslit kaptam és az éjszakát egy fűtött helyiségben tölthettem. Azt mondták, hogy azért, hogy ne fázzak meg.

,

Lehet, hogy az otthonos meleg teszi, de az elmosódott arcú ember álmomban napról napra közelebb kerül. Már érzem az illatát, hallom a hangját, szinte érzem az érintését. Tőle nem félek, nem húzódom el, ha meg akar simogatni, sőt ő még kozmetikushoz és orvoshoz is elvihet, csak jöjjön végre már és mutassa meg, hogy bízhatok benne.

Ha jössz, Gazdi, lehet, hogy nem ismersz meg, de én tudni fogom, hogy Te vagy az, hisz ismerem már a szagodat, hangodat álmomból. Igen, lehet, hogy nem bújok oda azonnal, mert nem merem elhinni, hogy tényleg megérkeztél, de kérlek, ne add fel, mutasd meg, hogy Benned bízhatok, te szeretni fogsz. Cserébe ígérem, hogy amíg élek, melletted leszek és minden sejtemmel szeretni foglak.

Seth (aki titkon egy kicsit Zuzmó)

,

A krónikás megjegyzése: Ugye magadra ismertél?
Na, akkor írj az info@noeallatotthon.hu címre és fogadd örökbe Sethet.

Én voltam az a gonosz, aki elvitte kozmetikushoz és aki szállította. Nem volt nehéz lejegyezni Seth gondolatait, ugyanis a privát véleményem is az, hogy Seth egy főnyeremény. Gyönyörűen sétál, utazik, szájkosártól nem fél, a többi pedig csak rajtad múlik.